F. Csillag: Small arms and strategy

Hungarian book about the small arms.
A kézzel elhajított kő, a parittya, a dárda, majd a nyíl arról tanúskodik, hogy az ember ellenfelét minél nagyobb távolságról igyekezett elérni, harcképtelenné tenni. Olyan fegyverek megalkotásán fáradozott, amelyekkel legyőzheti a teret, amelyek versenyre kelnek a gondolat szárnyalásával.
A fegyver egyike az ember legősibb szerszámainak, már az ősember használja: az ellenséges környezet kényszeríti kezébe a védekezés eszközét.
Miként jut el az ember az elhajított kőtől, a parittyától a modern kézi lőfegyverekig – erről beszél a szerző ebben a művében. Izgalmas, érdekes út a kézi lőfegyverek történelmi útja.
Amióta a háború megjelent az emberiség történetében, a kézifegyverek a létfenntartás eszközeiből, a vadászszerszámokból harceszközökké váltak.
A társadalmi fejlődés minden foka, a technikai haladás minden nagyobb lépése hoz valami újat a fegyverek fejlődésében is.
A csendes hajítófegyverek uralmát a lőpor zajos világa, a lőfegyverek kora váltja fel.
Milyen erők segítik az új fegyverek megszületését? Mi szab korlátot vagy ad lökést fejlődésüknek? Hogyan formálódnak át a nehézkes, ormótlan, ma már nevetségesen ható fegyver-ősök, korszerű, nagy hatótávolságú és bámulatosan pontos automata lőfegyverekké, és élnek tovább a harcos, a vadász, a sportlövész kezében? Ezekre a kérdésekre ad választ a szerző.
Nem egyszerű fegyvertechnikai ismertetést nyújt, ennél többre vállalkozik.
Amikor a szerző a kézi lőfegyverek fejlődésének három alapvető szakaszát: az egylövetű, az ismétlő- és az önműködő lőfegyverek korát mutatja be, egyszersmind igyekszik kibogozni azokat a szálakat is, amelyek a társadalmi termelőerők, az osztályviszonyok, a technikai haladás, a hadtudomány, azon belül a hadművészet és a fegyverzet fejlődése között szövődtek.
Vajon a rakéták, az atomfegyverek korában érdemes-e a kézi lőfegyverekről beszélni?
Könyvünk őszintén válaszol a kérdésre.